Az MKSZ 2018. évi Közgyűlésének üzenete

Az egészségügy, benne a kórházi működés értelme és célja az EMBER egészségének és méltóságának szolgálata. A magyarok, különösen a hátrányos helyzetűek betegebbek, mint az európaiak, ezért még gondosabb törődést igényelnek. Magyarország erőssé válásához fontos, hogy mindenkinek megadjuk az esélyt a lehető leggyorsabb gyógyulásra betegségéből. Ezért több figyelmet kell fordítanunk az egészségügyre és az abban dolgozó emberekre. Kérjük a társadalmat és a döntéshozókat, hogy tekintsék ezt a nemzet egyik sorskérdésének. Nemcsak a gazdaság élénkítése kényszeríti hazánkat az egészségben töltött idő meghosszabbítására, hanem emberiességi feladatunk is, hogy a kor színvonalán adjuk meg a legrászorultabbaknak is a gyógyulás esélyét.

Magyar Kórházszövetség XXX. – jubileumi – kongresszusa nagyszerű lehetőséget biztosított számunkra ahhoz, hogy áttekintsük több évtizedes múltunkat, értékeljük jelen helyzetünket, és megfogalmazzuk jövőképünket is. Örömteli, és a közös munkák gyümölcsének is tekinthető, hogy a szövetségünk  megalakulásakor még futurisztikusnak tűnő orvosi technológiák és eszközök a mai hazai gyógyítás mindennapos eszközeivé válhattak, és ezzel mi is hozzájárulhattunk ahhoz, hogy emelkedésnek indulhatott a magyar emberek születéskor várható átlagos élettartalma. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, hogy a gyógyítás feltételeiben változatlanul igen jelentős különbségek maradtak fenn az ország különböző részei között, így az emberek gyógyulási esélyegyenlőségének megteremtésében még bőven maradt tennivalónk.

 

Szintén sikerként könyvelhetjük el, hogy a magyar lakosság az értékek hierarchiájában az egészséget és az egészségügyet ma már a prioritások közé sorolja, ugyanakkor sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy ez a prioritás nem mutatkozik meg sem az egyének életmódjában, sem a gazdasági és a társadalmi döntések területén. Ennek megfelelően mind a morbiditási, mind a mortalitási statisztikában, mind az egészségügyre fordított közkiadások területén még jelentősen elmaradunk a fejlett világ országaihoz képest, holott az ország gazdasági teljesítő képessége alapján már jóval előbbre járhatnánk.

 

A gyógyítás az a terület, ahol a technológiai fejlődés nem hogy kiszorítja, hanem egyre fokozottabb mértékben igényli a humánerőforrást. Ez a nemzetközi szinten is növekvő igény nagy kihívás elé állít bennünket, mert a fejlett és a fejlődő országok is tízezer számra foglalkoztatnának jól képzett egészségügyi szakembereket, így a hazai gyógyítók-ápolók megtartása és új munkatársak beállítása ma már nem csak egészségügyi, hanem nemzeti sorskérdés is.

 

A megkezdett béremelések, az ösztöndíj programok, valamint a hazai munkakörülmények további javulása szükséges, de még nem elégséges feltételei az egészségügyi humánerőforrás krízis megoldásának, ráadásul új kihívásként egyre inkább számolnunk kell ezen  a területen a belső migráció kérdésével is. Modern eszközökkel, jól felkészült szakemberekkel és kellő pénzügyi erőforrások biztosításával is csak akkor lesz működőképes egészségügyünk, ha azt hosszú távú – társadalmi és szakmai konszenzuson alapuló – stratégiai koncepció mentén jól szervezett irányítási, ellenőrzési és működési struktúrával társítjuk. Ezen a területen az elmúlt évtizedek sorozatos vargabetűit célszerű lenne a jövőben elkerülni,  joggal várja ezt el tőlünk és a döntéshozóktól a gyógyítók közössége és az ellátott lakosság is.

 

A Magyar Kórházszövetség „krisztusi korba” lépett. Az eddig eltelt idő már kellő tapasztalattal és egyben elegendő alázattal vértezett fel bennünket, miközben érezzük a jövő kihívásainak felelősségét is. Tudjuk, hogy sokszor képesek vagyunk percek alatt felállítani egy  kórkép diagnózisát, vagy felvázolni egy rendszer probléma térképét, ugyanakkor a fellelt betegség gyógyítása, vagy a feltárt problémák megoldása néha évek, vagy évtizedek kemény munkájával lehetséges.

 

Mi elkötelezettek vagyunk ennek a munkának az elvégzésére, és várjuk – sőt elvárjuk -, hogy ebben a döntéshozók és a társadalom is partnerünk legyen – nem a mi sikerünk, hanem a betegeink gyógyulása érdekében.